Amit nem lehet szó nélkül hagyni. Amin érdemes gondolkodni. Ami miatt össze kell fogni.

A Kárpát–Pannon térség ökológiai összeomlása nem pusztán tudományos adat vagy távoli környezeti probléma – ez a mi történetünk. A mi felelősségünk. Ez az a pillanat, amikor már nem elég figyelni. Reagálnunk kell. Gondolkodnunk, éreznünk, cselekednünk.

A természet segélykiáltása nem elvont zaj – hanem kiszáradt folyómedrek, eltűnő erdők, kiüresedő falvak, megrepedő földek. Mindez egyszerre tükre annak, hogyan bánunk a földdel, és figyelmeztetés arra, milyen jövő vár ránk, ha továbbra is közönyösen haladunk előre.

Miért kell erről beszélnünk?

• Mert az élhető környezet nem magától értetődő. A jövő nem garancia, hanem közös vállalás kérdése.
• Mert a természet pusztulása a társadalom széthullásához vezet – és ez már most is érzékelhető.
• Mert a változás lehetősége még a kezünkben van, de ehhez szolidaritás, tudatosság és együttműködés kell.

Ez a rész gondolkodásra hív

Itt megállhatunk egy pillanatra. Kiléphetünk a rohanásból, és szembenézhetünk a kérdéssel: mit hagyunk örökül? Nemcsak a pusztulás képeit láthatjuk, hanem a felelősségünket is. A lehetőséget a változásra. A kötelességet az összefogásra.

Mert ez nem egy távoli világ gondja – ez a mi otthonunk.

A reflexió nem záradék, hanem kezdőpont. Az első lépés egy olyan jövő felé, ahol újra harmóniában élhetünk a természettel. Nem lehet szó nélkül hagyni. Most van itt az idő.